Az évszázados múltra visszatekintő, egymáshoz közel fekvő csallóközi tizenkét Karcsa fennmaradása, múltja és jelene, a maga nemében olyan sajátosság, amely joggal kelti fel az e vidékre érkező turista figyelmét. Ez is indokolja, hogy a Királyfiakarcsát alkotó hat település történetével, nevének kialakulásával is megismertessük az olvasót. Arra is felhívjuk a figyelmet, hogy az Egyházkarcsát alkotó másik hat település /Amadé-, Sípos-, Pinke,- Mórocz,- Göncöl – és Egyházkarcsa/ lakossága és a királyfiakarcsaiak közt szinte emberemlékezet óta nagyon szoros családi és közösségi kapcsolat áll fenn. Mindkét község lakosai egyaránt büszkék karcsai mivoltukra.
Karcsa helynév értelmezése
A csallóközi Karcsa települések nevével először II. Endre egyik 1215-ben keltezett oklevélben találkozunk. A latin nyelvű okirat azt tanúsítja, hogy a király, János esztergomi érsek kérésére, a pozsonyi várnépek közül többet felment a várszolgálat alól, és Corcha nevű falujukkal együtt az érseki jobbágyok sorába helyezi át őket. A település (települések) neve a későbbiek során gyakran szerepel különféle birtokadományokra vagy birtokperekre vonatkozó oklevelekben. Az oklevelek 1289-ig váltakozva Caracha, Karacha (1248), Karchan, Korchan alakban, de 1299-től kezdve következetesen Karchá-nak írják a mai Karcsa helynevet.
A Karcsa helynév értelmezésével több kutató is foglalkozott. Pais Dezső, a magyar nyelvtudomány egyik kiváló képviselője, a csallóközi Karcsa helyneveket a karchas harmadik fejedelmi és legfőbb bírói méltóság nevéből származtatja, s egyik tanulmányában kifejti, hogy a magyar történelemben már 940-ben szereplő Kál fia Bulcsú karchás birtokai kiterjedtek a Csallóközre is – és itt a mai napig fennmaradt az emléke az Árpád-kori oklevelekben szereplő Búcsúháza és Karcsa nevű falvak nevében. Más etimológusok a Karcsa szót a török kara (fekete) szó származékaként magyarázzák. Vámbéry Ármin szófejtése szerint a Karcsa szó összefüggésbe hozható a török karaça (fekete víz), vagy a karuça (kis udvar, kisebb erősség) szavakkal. Kálmán Béla A nevek világa c. művében ugyancsak török eredetűnek minősíti a Karcsa helységnevet. Szerinte a honfoglalás előtti időkben a magyarsággal érintkező török népek nyelvében a személynevek egy részét a totemállatok nevei alkották. Ilyen az ölyv madárnevet jelentő karcsa szó is, amely az idők múltával csak helynévként maradt fenn.
Bartal Aurél A csallóközi Karcsák és a karcsaiak a középkorban c. könyvében a legelfogadhatóbbnak a karcsa szó török eredetét tekinti, azaz, hogy ez a megerősített kisebb udvart, udvarhelyet jelentett.
A honfoglalást követő századokban örökösödések és adományozások következtében a Karcsa nevű szálláshelyek különféle megkülönböztető előtagokkal, rendszerint a birtokos nevével vagy lakosaik foglalkozására utaló megnevezéssel bővültek.
A települések története
Etrekarcsa
A település neve a honfoglalás kori Ethuruh nemzetség nevét őrzi. Ethuruh a szent király, azaz Szent István jobbágya (Jobbagio Sancti Regis) volt, s várjobbágy leszármazottjai birtokolták az etrekarcsai határ nagy részét. A település nevével először IV. Béla 1240-ben kelt kiváltságlevelében találkoztunk Ethuruh alakban. Az oklevéllel a király megerősíti az Ethuruh nemzetség tíz családjának szállásbirtoklási jogát. Egy 1253. évi oklevél tanúsága szerint a nagyobb kiváltságokkal rendelkező etrrekarcsaiak, a kor szokása szerint, párbajjal szerzik vissza a szomszédos karcsai várnépek által elfoglalt szántóföldjeiket, réteiket és kaszálóikat. A perdöntő párviadal a még századunkban is Mesterföldjének nevezett dűlőért folyt.
A település nevét 1256-ban villa Karcha, que est Egeruch (Egeruch nevű Karcsa falu), 1307-ben Eterehkarcha, 1470-ben Etrekarcha alakban említik az okirat. A 19. század elején Bartal György, s a 20. század elején pedig annak unokája, Bartal Ferenc a település legnagyobb birtokosa. A községhez tartozik Dobor puszta.
A birtok utolsó gazdája Bartal Iván (az első Csehszlovákia idején az Egyesült Magyar Párt egyik vezetője, 1938 után Komárom vm. főispánja. Az uradalmat 1945 után felosztották, illetve a mezőgazdasági szövetkezet tulajdonába került. Az etrekarcsai Bartal-kastélyt az 1950-es években lebontották, berendezésének és gazdag könyvtárának nyoma veszett. Bartal Iván és családja Magyarországra költözött.
Kulcsárkarcsa
A középkorban a mai Kulcsárkarcsa helyén egy Guthakarcha nevű település volt, ennek lakói ugyancsak várjobbágyok, tehát különféle kiváltságokkal és szabadságjogokkal rendelkező emberek voltak. Egy 1256. évi okirat szerint a guthakarcsai várjobbágyok a pozsonyi vár tornyainak védelmét látták el. A 15. század elején az okiratokban már szerepelnek a guthakarchai Kulcsár család tagjai. Guthakarcsai Kulcsár Ágoston fia, Ferenc a 16. század elején nemesi bírói, majd évtizedeken át Pozsony megye szolgabírói tisztségét tölti be. Ő a ma is élő Kulcsárkarcsai Kulcsár család oklevelesen levezethető őse. Gutha-, illetve kulcsárkarcsai eredetű a Karcsákon ma is élő Kása család. Guthakarcsa nevének Kulcsárkarcsára történt megváltoztatása vitathatatlanul a Kulcsár családnak a településen betöltött domináns szerepére vezethető vissza. A család a 18. században igen szétágazott, az 1755. évi nemesi összeírás szerint húsz férfi tagja lakott Pozsony vármegyében, utódaik ma is szép számban élnek a Karcsákon.
A település nevével először egy 1277-ben kelt oklevélben találkozunk Olkulchar alakban, 1322-ben már Gutakarcha, 1508-ban Guthakarcha, majd Kwlchakrcha formában. Lakóinak száma 1634-ben 25, 1828-ban 132, 1900-ban 120, 1930-ban 131, 1938-ban 145, 1996-ban Kulcsárkarcsának 80 lakosa volt.
A település szlovák neve – Kľučiarové Kračany – a Kulcsár családnév értelmének tükörfordítása: kĺučiar=kulcsár.
Királyfiakarcsa
A település lakói a korai középkorban a katonáskodó várjobbágyok előkelőbb rétegéhez, Szent István király szabad jobbágyfiainak (veri filii jobbagiones Sancti Regis = a szent király hűséges jobbágyfiai) rendjébe tartoztak, hasonlóképpen, mint a szomszédos etre- és gutha(kulcsár)-karcsaiak. A 15. századtól az oklevelekben a legtöbbször három királyfiakarcsai család, az Iván, az Erdős és a Györffy família szerepel. Közéleti tiszteséget, nemesi bírói posztot a 15. században Királyfiakarcsai Móric fia Antal, illetve Királyfiakarcsai és Hideghéthy Dénes fia Gáspár töltött be.
A település Királyfia- előtagjával egy 1355-ben keltezett oklevélben találkozunk először, ilyen alakban és összetételben: Keralyfiakarcha. 1396-ban Kiralyfyakarcha.
Királyfiakarcsa nemcsak az északabbra fekvő hat Karcsa falunak a központi helye, hanem, legalábbis közigazgatási szempontból, az egész Karcsaszélnek. Az 1930-as évek elején itt építették fel a tizenkét Karcsa körjegyzőségi hivatalának épületét. Mindmáig itt van a Karcsák postahivatala és anyakönyve. Az 1634.évi egyházi összeírás szerint Királyfiakarcsa lakosainak száma hatvan volt.
Erdőhátkarcsa
Ez a település valószínűleg a 13. század vége felé keletkezett. Megkülönböztető előtagja nem személyre utal, hanem az egykori Középerdő után kapta. Ez az erdő most is fennáll, a karcsaiak Erdőháti erdőnek vagy Egyházi erdőnek nevezik. A falucska neve Erdewhatikarcha alakban 1358-ban fordul elő. Lakossága nemesielőjogokkal rendelkezett.
1352-ben szerepel egy oklevélben Erdőhátkarcsai András fia Péter, mint királyi ember. 1460-88 között gyakran találkozunk az okiratokban Thomas litteratus de Erdewhatkarcha nevével. Ugyancsak királyi kiküldetésben szerepel 1478-ban Erdewhatkarchai Cosma fia Ferenc, valamint 1546-ban egy Lázár, s 1555-ben egy Antal nevű erdőhátkarcsai személy. A 16. század végén, illetve a 17. század elején Erdőhátkarcsa nagyobb része, házasság és vétel útján, a Derghi Somogyi család kezére kerül, azonban a 19. század elején már a Bartal család tulajdonában van.
1634-ben az egyházi összeírás csupán 3 házat és 12 lakost említ Erdőhátkarcsán.
Solymoskarcsa
A mai Solymoskarcsa a 17. század elejéig nem szerepel a Karcsák sorában. 1289 körül mint ,,tera ville Potuna falconariis”, 1313-ban mint Solmuspaton, 1326-ban mint ,,villa Pethen Solymus, másként Solymospathun” néven szerepel. A település tehát, amely az 1288. évi oklevél szerint a solymász népek faluja volt, a valójában a vele szomszédos Patonyok csoportjába tartozott.
